A blogírás kényszeres igényét kiváltó szikra egy autóban pattant ki. Éppen legjobb barátaimmal furikáztunk a toszkán dombok között, és valahogy szóba került a paleolit étrend. G. beszélt róla, aki maga ugyan nem követi, de szemlátomást érdekli a rendszer, tekintve, hogy számos sikersztorit hallott egy kollegájától, akinek a családjában több egészségügyi probléma is megoldódott az őskori étrendnek köszönhetően. 

Nem ez volt az első eset, hogy valamelyik barátommal beszélgettünk erről. A paleo jön utánam néhány éve. Több barátnőm is van (jellemzően fiatal anyukák), akik az étrend elkötelezett hívei lettek, és bármilyen nyavalyámat felemlegettem, lelkesen biztosítottak róla, hogy a paleo étrend megoldás kínálhat rá a könyvek szerint. Ők maguk is számos, saját magukon tapasztalt pozitív változásról számoltak be, valamint meg kell hagyni szuperül is néztek ki, a legapróbb felesleges háj nélkül. Vendégül látni őket nem volt túlságosan egyszerű, cserébe náluk biztos, hogy különleges kajákat kóstolhattam meg.

Ezek után a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy én viszont valamiért a kezdetektől berzenkedtem ettől a diétától (jó, agyfaszt kapok tőle - ennyit a tárgyilagosságról, mostantól értékeljük az őszinteséget!). Számomra több kérdést vet föl, mint amennyire választ ad, és valahogy a józan paraszti eszem lázadozott az étrend háttérben felépített  - számomra ingatag - elméleti magyarázata ellen.

Visszatérve, a toszkán dombok között az autóban belefogtam tehát egy szenvedélyes ellenkampányba, puffogtam, kritizáltam, megkérdőjeleztem, Szendi Halászó-Vadászó-Gyűjtögető Gábort pedig harsányan elítéltem. Ezen a ponton drága férjem közbevetette (zseniális érzékkel tud közbevetni, tényleg), hogy hogyan tudok valamiről érvelni, ha nem is olvastam egy könyvet sem végig a témáról, illetve a szerzőtől...

Szenvedélyes érvelés ide vagy oda, ebben igazat kellett neki adnom. Budapestre érve tehát elballagtam egy könyvesboltba, és vásároltam 2 könyvet a paleolit táplálkozásról: egy magyar és egy visszafogottabbnak tűnő amerikai szerző alkotását.

Aztán Budapestről Prágába tartva (ja igen, ott élünk) el is kezdtem olvasni őket. Meglepve tapasztaltam, hogy még az ugyanarról a táplálkozási irányzatról írt két könyv is tele van ellentmondásokkal. Rájöttem, hogy óriási  káosz, és a káoszon belül is van több kis káosz. Akkor, ott a vonaton lettem benne biztos, hogy minél több táplálkozással kapcsolatos írást el szeretnék olvasni, hogy szeretnék magamban is kialakítani valamilyen szilárd elképzelést, és hogy ezekről írni is kéne, hátha másnak is segít eligazodni, vagy véleményt formálni... Szóval indul az élelmiszeripari, táplálkozási nyomozás!