EATING POINT

Minden alkalommal elhatározom, hogy legközelebb majd valami derűlátóbb dologról írok, mert nem szeretném, ha a blog olyan lenne, mint az agresszív kismalac. Aztán amíg fogalmazgatom a lelkes, csupa pozitív bejegyzést, richtig hogy előkerül valami, ami mellett nem szeretnék szó nélkül elmenni, mert fontosnak tartom. Ilyen a paradicsom téma, amit a 444.hu súrolt tegnap, és amitől máris "nahátozik" a Facebook látogatók naivabbik fele.

Szóval. A meghökkentő méretű (40000 ha), fentről fehéren világító bázis a dallamos Almeria nevet viseli. A város Andalúziában fekszik, és a Google-ben szemrevételezve a képtalálatokat, helyes kis üdülővárosnak tűnik. Ezt leszámítva azonban jobbára kietlen, homokos-sziklás-kaktuszos vidék volt egészen a múlt század közepéig. Ekkor a városka vezetősége úgy érezte, hogy valamit most már muszáj lépni a szegénység ellen, így körbenéztek, mijük van. A napsütés szó szerint szembetűnő volt, így előrulkkoltak az ötlettel, ami aztán feltette a várost a térképre, amint a fent linken is láthattátok. Kihaszálva az éghajlati adottságokat, nekiláttak zöldségeket (azon belül is elsősorban paradicsomot) termelni évszaktól függetlenül.

Almeria számítása bejött. Európa nagyon is vevő volt a télen-nyáron zöldségekre, amik vidáman piroslanak a szupermarketek polcain akár karácsonykor is. A városka gazdasága fellendült, a kellemetlenebb éghajlaton tengődő európaiak pedig vidáman tolhajták a paradicsomot, amikor csak kedvük szottyan rá. Akkor hol itt a baj? Nos, szokás szerint számos ponton, ember, növény és a környezet szempontjából is.

Ami az embert illeti, a paradicsombizniszben tevékenykedőkkel való bánásmód olyan messze van a méltányostól, mint Makó Jeruzsálemtől. Gyakorlatilag egy modern kori rabszolgaság valósul meg Spanyolországban, bár erről nem nagyon szeretünk tudomást venni. A munkások - többnyire bevándorlók - napi átlag 12 óra fizikai munkát végeznek a minimálbérnél kevesebb napi fizetségért. A végletekig nyomott fizetés a felvásárló üzletláncoknak köszönhető, illetve az átlagos európai fogyasztónak, akinek kell a téli paradicsom, de nem hajlandó érte eleget fizetni. Eközben az andalúziai melósok egészségtelen vegyszerekkel dolgoznak, tisztességes védőfelszerelésük nincs, sokan megérkezésükkor szembesülnek vele, hogy ígért fizetésükből csak egy részt kapnak meg, mert a többi automatikusan a szállásra megy el. 

Ha már itt tartunk, a szállás nyomornegyedbe illő, emberhez méltatlan: földbe vájt, összetákolt, fóliával fedett kalibák, szemét mindehol. Lelépni persze nem egyszerű, hiszen a többség nem tartalákkal érkezik, hanem elkeseredéssel és eltökéltséggel, hogy otthon maradt családját ebből a munkából tartja majd el. Pénzük el- vagy visszautazni tehát nincs, így sokaknak a fóliaváros csapdává válik. Míg a spanyolországi munkások kínlódva keresik a betevőt, más országok gazdáinak (pl. a magyaroknak is) szintén meggyűlik a bajuk Almeria paradicsomával. A spanyolok a fentieknek köszönhetően ugyanis képesek úgy lenyomni az árakat, hogy akár még szezonban is meglepve tapasztalhatod, hogy a magyar paradicsom a drágább. Az árérzékeny magyar fogyasztó tehát azonnal az olcsóbb pakkért nyúl, ami a helyi termelőket hosszútávon tönkreteheti...

Az ottani munkásokon és a helyi gazdákon kívül persze más is tönkremegy. Ez a fajta gazdálkodás ugyanis nagyon nem tesz jót a környezetnek. Jellemzően az ekkora méretű gazdaságban monokultúrás termelés zajlik. Ez azt jelenti, hogy a munkát megkönnyítendő egyféle növényt termesztenek. Így ennek az egy fajtának az igényeire szabják a műtrágyát, az öntözést, mindent. Ez a termelőnek kényelmes, de ugyanakkor kockázatos is. Ha felüti a fejét valami speciális kártevő, amire nem rezisztens a növény, könnyen letarolhatja az egész gazdaságot, és tönkreteheti az egész termést, ami ilyen specializálódott gazdaságban anyagi csődöt jelent. Ezt megelőzendő még komolyabban peremtezik és vegyszerezik a növényeket, hogy biztosan megvédhessék a különböző fertőzésektől. (Amúgy ez sem jelent garanciát, ha a kártevő rezisztenssé válik a vegyszerre.) Ezeknek a vegyszereknek, plusz a műtrágyának egy része természetesen nem a növényben landol, hanem a talajvízben, szennyezve ezzel a vízkészletet. Más része viszont nagyon is a növényben landol - a vegyszermaradványok a paradicsomban is felfedezhetők. Azokkal a további vegyszerekkel együtt, melyek azért kerülnek rájuk, hogy túléljék a Spanyolorszából történő furikázást, és végül a polcon ugyanolyan feszesen és pirosan mosolyogjanak, mint szülősátrukban. A Spanyolországból Európa minden csücskébe robogó kamionok környezetszennyezését pedig már nem is említem.

Ez tehát a nyomasztó sztori a paradicsom mögött. Sajnos az összes téli, dobozos pari ennek a szisztémának a fennmaradását támogatja, így legegyszerűbb... Nem, egyáltalán nem egyszerű, de mondjuk legjobb venni egy nagy levegőt, és összeszorított fogakkal elhúzni a piros celofános sor előtt.

Aki a saját szemével akarja látni, annak ajánlom a lenti filmet. 00:24-től jön a paradicsomos rész, de érdemes megnézni az egészet elejétől a végéig, mert nagyon elgondolkodtató.

Források:

Tudatos Vásárló

Based on pig

Erwin Wagenhofer: We feed the world

Wu-wei

Amy King

Indymedia

Nagyon dühös vagyok. 3-4 órája megszűnt Magyarország legnagyobb, és nemzetközileg is példaértékű ökológiai gazdálkodása, méghozzá minden jel szerint politikai osztogatás-haverolás-mutyizás miatt. Kishantoson 21 éve hozták létre a 452 hektár területű ökológiai gazdaságot német közreműködéssel. A dolog nemcsakhogy működött, de szó szerint virágzott, csodálatosan bizonyítva, hogy egy önfenntartó ökogazdaság nemcsak háztáji, hanem "ipari" méretben is sikeres lehet.

A pályázati döntések értelmében most 21 év munkáját teszik tönkre egy tollvonással, annak ellenére, hogy a Nemzeti Vidékstratégia vagy mi, kifejezetten követendő példának tartja a kishantosihoz hasonló - amúgy amennyire tudom nincs hozzá hasonló Magyarországon ekkora méretben - kezdeményezéseket. A politika tehát ismét a saját szájába szart - ezúttal szó szerint, a földeken ugyanis csak az elkövetkező egy évben kötelező az ökogazdálkodás, utána minden tulajdonos úgy vegyszerezi szét a földjét, ahogy akarja. 

Olvasgatva az NFA pökhendi válaszait, melyeket a pályázat furcsaságait firtató kérdésekre adott, bennünk is felvetődhet, hogy mi itt a probléma. Nos, sorolom:

- tönkretesznek egy alulról szerveződött kezdeményezést, mely sok környékbelinek adott munkát, és közösséget hozott létre

- tönkretesznek egy oktatási központot, ahol sokan tanulmányozhatták különböző kurzusok keretein belül, hogy hogyan működtethető egy ökogazdaság

- tönkretesznek egy nagy darab összefüggő földet, ahol vegyszermentes, egészséges élelmiszert termeltek a környezettel harmóniában

- tönkretesznek egy központot, ahol bio minőségű vetőmagot állítanak elő. Talán nem mindenkinek egyértelmű, de a génmódosított növények és vetőmagok korában ez piszok fontos ahhoz, hogy egészséges, ellenálló növényeink legyenek, és ne csökkenjen tovább a mezőgazdaségi biodiverzitás.

- tönkretesznek egy ökológiai mintagazdaságot, ami európai szinten is példaértékű volt

- azon túl, hogy néhány politika közeli ember földhöz jusson, ennek az egésznek semmi értelme.

Talán túlzásnak hangzik, de sajnos igaza van Ács Sándornénak, a projekt egyik alapítójának ebben a videóban: ha egy ilyen központot csak úgy, egy csettintésre meg lehet szüntetni, nem sok esélyünk van a fennmaradásra. Dühös vagyok. És szomorú...

UPDATE:

Úgy tűnik a gazdálkodók nem adják meg magukat, és így vagy úgy, de harcolnak a döntés ellen. Nincsenek illúzióim, de nagyon szorítok nekik. Virtuálisan itt lehet őket támogatni.

Húzom-halasztom egy ideje ennek a posztnak a megírását. Leginkább azért, mert akkora a téma, hogy azt sem tudtam honnan fogjak hozzá. És lám, milyen jó, hogy húztam az időt, mert ma megjelent egy cikk az indexen Boldogkői Zsolttól A nagy étrendblöff címmel. Azért örülök neki, mert remekül (és nyilván nálam jóval tudományosabban) foglalta össze azt, amit erről az egész vallássá dagadt táplálkozási irányzatról gondolok.

Azért írom, hogy vallás, mert néhány követője rendszerint egyfajta szoftosan előadott térítő tevékenységet folytat (amúgy ez igaz némelyik vegára is, talán még fokozottabban). Fontosnak tartják, hogy meggyőzzenek róla, hogy ez az életmód a jó. Elismerem, hogy kétségtelenül van az irányzatnak számos hatása, ami segít leszámolni a rossz szokásokkal, és jótékonyan hat az egészségre, (pl. nem 2 kakaóscsigával kezded a napot, leállsz azzal, hogy minden nap pizzát rendelj ebédre, amit kólával öblítesz le, nincs csoki-nasi-sütike, plusz elkezdesz zöldséget és gyümölcsöt enni.) Ennek ellenére engem nemigen tudnak meggyőzni. Egyetértek ugyanis azzal, amit a linkelt cikkben Boldogkői Zsolt ír: ez a módszer tudományosnak akar látszani, de az érvrendszere sántít, és ez engem borzasztóan zavar. Ötletszerűen kiragadott kutatásokat vonultat fel (már ha egyáltalán), de sosem tudományos alapossággal jár körül egy témát, inkább érveket keres, melyekkel alátámaszthatja saját elméletét.

Az ötlettel Walter L. Voegtlin hozakodott elő a 70-es években a "The Stone Age Diet" című könyvében. Azóta természetesen világszerte százával írtak könyveket a témáról az újabb és újabb próféták. 

Én G-vel való toszkánai csevegésünk után kettőt is alaposan elolvastam: az amerikai Loren Cordain Paleolit étrend című művét és a magyar Szendi Gábor Paleolit táplálkozás kezdőknek című munkáját. A két könyv arra volt jó, hogy eddigi jóindulatomat is eljátssza a mozgalommal kapcsolatban. Mert hogy tudnék komolyan venni egy "tudományosan alátámasztott" táplálkozási irányzatot,...

... ha számos központi kérdésben a két szerző homlokegyenest mást állít, noha ugyanarról az elméletről van szó.

Pl. a könyvek alapján Szendi úr szerint ehetünk zsírt, mert a koleszterinszint öröklött dolog, és a zsírban gazdag táplálkozás nem növeli. Koleszterin-mítoszként emlegeti a témát, és orvosi összeesküvést valamint pénzéhes gyógyszerlobbit sejt a koleszterin kriminalizálása mögött. (Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek 53.-66.o).  Ugyanakkor Mr. Cordain könyve szerint a koleszterin veszélyes, az állati eredetű zsírok lerakódást okoznak az erekben és infarktushoz vezetnek. (Loren Cordain: Paleolit étrend, 28-29.o.)

Vagy.

Szendi szerint - egy ismét nem hivatkozott vizsgálat alapján - a csontsűrűség csak és kizárólag a mozgás mennyiségén múlik, (Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek 122.o).  míg Cordain szerint a zöldségek és a gyümölcsök erősítik a csontokat, így fogyasztásuk megelőzi a csontritkulást. (Loren Cordain: Paleolit étrend, 87.o.)

Hogy tudnék komolyan venni egy "tudományosan alátámasztott" táplálkozási irányzatot,...

... ha Szendi ebben a bizonyos, fent említett könyvében sehol nem használ hivatkozást, majd a könyv végén az utószóban közli, hogy a hivatkozások a másik, nagyobb szabású könyvében vannak.

... ha szintén Szendi lazán közli ebben a könyben, (Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek 155.o). hogy amit előző könyvében írt, az hülyeség, meggondolta magát, tekintsük tárgytalannak. (Korábbi könyvében a zab belefért a paleolit táplálkozásba, a fent hivatkozott kiadványban már a zab is tiltólistás, senkinek sem ajánlja fogyasztását.)

... ha Mr. Cordain még a saját magára való hivatkozást is azzal intézi el, hogy "Kutatásaink eredményeit a vezető táplálkozástudományi szaklapokban publikáltuk." (Loren Cordain: Paleolit étrend, 20.o.)

...ha a módszer még mindig nem tudta velem megértetni, hogy ha egyszer 10000 év sem volt elég ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a gabonához, akkor hogy nem dobjuk fel a talpunkat azonnal egy üveg kólától.

... ha a szerzők nagyvonalúan leszarják, hogy az emberiség szintjén ez az étrend totál fenntarthatatlan, hogy az ilyen szintű húsfogyasztáshoz nincs elegendő forrásunk, és az őskorban sem volt, csak akkoriban nem napi háromszor toltak be egy grillcsirkét a paleo ősök, hanem talán egy hétig is éheztek, és bogyókat ettek, ha nem volt szerencsés a vadászat. Valamint hogy a megváltó diéta csak azoknak a kivételezetteknek valósítható meg, akik tudnak egy kisebb vagyont költeni az ételre. 

... ha a szerzők azt állítják, hogy a paleo nem egyenlő a bióval, ám azt figyelmen kívül hagyják, hogy ha nem bió, hanem olcsó szupermarketes hússal valósítja meg valaki a diétát, akkor lehet, hogy szénhidrátot ugyan nem visz be, de antibiotikumot és hormont annyit, amennyi a legvagányabb őskori mammutvadászt is kiüti (arról nem beszélve, hogy a leggányabb nagyipari állattartást támogatja velel)

... ha az irányzat szemlátomást rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott magyar vezéralakja, Szendi Gábor, - programozó matematikus, reklámszakember, forgatókönyvíró, dramaturg, pszichológus, tudományos munkatárs, klinikus, a paleolit táplálkozás szakértője - rendre arról válik híressé, hogy bizonyos dolgokat (antidepresszáns, gabona vagy éppen naptej) általánosítva, tudományos bizonyítékok nélkül démonizál. Ha önmaga és hívei előtt leginkább egy félelmet nem ismerő forradalmár szerepében tetszeleg, összeesküvéselméleteket sző, riogat, mindenhol ellenséges lobbit sejtet, ám ha őt magát kérdezik arról, hogy esetleg nem a szcientológusok állnak-e mögötte, akkor végső érvként elintézi annyival, hogy "Felőlem mindenki azt gondol rólam, amit akar..."

Hát én azt is gondolom. Róla is, meg a paleolit diéta érveléséről is. Bullshit. Rettenetes bullshit.

Így durrant el az én kis robbanékony agyam a minap. Belefutottam egy videóba a Facebookon, mely a nem kicsit hatásvadász "Valószínűleg ez lesz a legmegdöbbentőbb 6 perc életedből, amit filmnézés közben töltesz el!" címet viseli. Nos, a 6 perc egy részlet a Samsara című amerikai dokumentumfilmből, és valóban szívszorító. Az agyam mégsem emiatt durrant el, hanem a szörnyülködő hozzászólások miatt, amiket oldalt a kommentek közt találtam. Valaki az állatvédőket emlegette, hogy hol vannak ilyenkor. Mások a "szörnyű" és "borzasztó" szavakat használták. Tényleg szörnyű, mégis, érdekelne, hogy a kommentelők látják-e a mélyebb összefüggést, és a saját szerepüket a sztoriban, azon túl, hogy ha be kell nézniük a színfalak mögé, akkor megdöbbennek, és pufognak. Ami bosszant, hogy szerintem nem... Mert ebben szegről végről mindenki benne van.

Igen, Te is, kedves Facebookon Kommentelő, akit nagyon mélyen érint, ha látod a megkínzott állatokat a lelketlen, sivár körülmények között senyvedni, de azt már nem érted meg, hogy amikor a teszkóban megveszed a csirkemellet az átlátszó, lefóliázott műanyag dobozban, akkor támogatod ezt a rendszert. Nem érted, hogy a felelősséget nem az állatvédőkre kell hárítani, hogy a lelked megnyugodjon, és elmondhasd, nem a te dolgod. Hogy a Te vasárnapi rántott csirkéd és a szörnyű meg borzasztó állattartás között igenis van összefüggés. Hogy ez a Te felelősséged is, bizony. Az ipari állattartás ilyen. Amit a filmben látsz, nem egy kivételes, elátkozott helyen történik. Ne gondold kérlek, hogy azt az irgalmatlan húsmennyiséget a szupernyomott áron Wonderlanban tenyésztik. Hogy az aranyló nap süt le az állatok kis buksijára, és Mari néni mindnek tudja a nevét. Nem. Kérlek, amikor a hiperben nyúlsz az akciós dobozért, tudd, hogy a Te csirkéd egy futószalagról érkezett. És kérlek, ne az állatvédőket emlegesd, mert soha, de soha nem fognak tudni változtatni, amíg a futószalagosoknak megéri így termelni. A futószalagosoknak pedig addig éri meg termelni, amíg Te, meg mások a fóliázott dobozért nyúltok. Tudd kérlek azt is, hogy minden vásárlással jogodban áll szavazni és dönteni. Ha rászánod a pénzt, vehetsz tanyasi csirkét a piacon. Ebben az esetben finomabb és egészségesebb húst eszel egy olyan állattól, aki az életét szabadban, viszonylagos nyugalomban töltötte. És támogatod a gazdát, aki ilyen körülmények közt neveli az állatait. Kérlek értsd meg, hogy ezzel tudsz változtatni, nem azzal, ha egy kommentboxban mutogatsz az állatvédőkre. Köszönöm.

.

.

.

.

Azt hiszem én meg elfogadom a jövőre nézve, hogy ez a blog nem minden esetben képes tárgyilagos maradni. Felejtsétek el, amit az elején mondtam!

A blogírás kényszeres igényét kiváltó szikra egy autóban pattant ki. Éppen legjobb barátaimmal furikáztunk a toszkán dombok között, és valahogy szóba került a paleolit étrend. G. beszélt róla, aki maga ugyan nem követi, de szemlátomást érdekli a rendszer, tekintve, hogy számos sikersztorit hallott egy kollegájától, akinek a családjában több egészségügyi probléma is megoldódott az őskori étrendnek köszönhetően. 

Nem ez volt az első eset, hogy valamelyik barátommal beszélgettünk erről. A paleo jön utánam néhány éve. Több barátnőm is van (jellemzően fiatal anyukák), akik az étrend elkötelezett hívei lettek, és bármilyen nyavalyámat felemlegettem, lelkesen biztosítottak róla, hogy a paleo étrend megoldás kínálhat rá a könyvek szerint. Ők maguk is számos, saját magukon tapasztalt pozitív változásról számoltak be, valamint meg kell hagyni szuperül is néztek ki, a legapróbb felesleges háj nélkül. Vendégül látni őket nem volt túlságosan egyszerű, cserébe náluk biztos, hogy különleges kajákat kóstolhattam meg.

Ezek után a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy én viszont valamiért a kezdetektől berzenkedtem ettől a diétától (jó, agyfaszt kapok tőle - ennyit a tárgyilagosságról, mostantól értékeljük az őszinteséget!). Számomra több kérdést vet föl, mint amennyire választ ad, és valahogy a józan paraszti eszem lázadozott az étrend háttérben felépített  - számomra ingatag - elméleti magyarázata ellen.

Visszatérve, a toszkán dombok között az autóban belefogtam tehát egy szenvedélyes ellenkampányba, puffogtam, kritizáltam, megkérdőjeleztem, Szendi Halászó-Vadászó-Gyűjtögető Gábort pedig harsányan elítéltem. Ezen a ponton drága férjem közbevetette (zseniális érzékkel tud közbevetni, tényleg), hogy hogyan tudok valamiről érvelni, ha nem is olvastam egy könyvet sem végig a témáról, illetve a szerzőtől...

Szenvedélyes érvelés ide vagy oda, ebben igazat kellett neki adnom. Budapestre érve tehát elballagtam egy könyvesboltba, és vásároltam 2 könyvet a paleolit táplálkozásról: egy magyar és egy visszafogottabbnak tűnő amerikai szerző alkotását.

Aztán Budapestről Prágába tartva (ja igen, ott élünk) el is kezdtem olvasni őket. Meglepve tapasztaltam, hogy még az ugyanarról a táplálkozási irányzatról írt két könyv is tele van ellentmondásokkal. Rájöttem, hogy óriási  káosz, és a káoszon belül is van több kis káosz. Akkor, ott a vonaton lettem benne biztos, hogy minél több táplálkozással kapcsolatos írást el szeretnék olvasni, hogy szeretnék magamban is kialakítani valamilyen szilárd elképzelést, és hogy ezekről írni is kéne, hátha másnak is segít eligazodni, vagy véleményt formálni... Szóval indul az élelmiszeripari, táplálkozási nyomozás!

Hát igen. Ez az, ami annyira érdekel, hogy úgy döntöttem írni fogok róla. Mármint, hogy mi történik a táplálkozás területén mostanában? Nem vagyok dietetikus, tudós, szakember, orvos vagy diéta-szekta tagja, és nem is az élelmiszeriparban dolgozom, így ennek a blognak nem célja megmondani a tutit. Célja viszont jól körüljárni a témát, kérdéseket feltenni, véleményt formálni, begyűjteni az infókat.

Hogy őszinte legyek, önös érdek vezérel: egyszerűen szeretnék eligazodni ebben a katyvaszban és misztikus ködben, ami napjainkban a táplálkozást övezi.

A téma néhány éve kezdett el érdekelni, amikor rájöttem,hogy különböző barátaim a lehető legnagyobb jóindulattal javasolnak nekem különböző étrendeket, melyek az egészség megőrzésére hivatottak. A vicces csak az volt, hogy ezek a diéták (és itt étrendet értek, nem fogyókúrát) homolokegyenest ellentmondtak egymásnak. Van, aki a paleora esküszik - hús, zöldség, gyümölcs, a gabona és a tej a mumus. Mások a vegetáriánus létet reklámozzák - a hús egészségtelen, szükségtelen, a gabona és a tej nyerő. És ez csak két példa volt a százból.

Jóléti világunk szégyene, hogy a táplálkozásból divat lett. Menő dolog lett egy-egy irányzatot követni, és természetesen ezeket az irányzatokat készségesen kiszolgálják bizonyos iparágak: könyvkiadás, vendéglátás, tv műsorok. Miután így vagy úgy minden diéta mondja a magáét nemcsak divat, hanem hitkérdés is lett a dologból: az emberek hisznek egy-egy irányzatban, és mivel hiteles információ nincs az átlagember számára (minden ellentmond egymásnak, a régen hitelesnek tartott rendszereket pedig az új módszerek megkérdőjelezik) hitkérdés is marad. Még nagyobb szégyen viszont, hogy az elmúlt néhány évtizedben teljesen elvesztettük a kapcsolatunkat az élelmiszerekkel. Eleinte minden a szemünk előtt történt, az étel a ház körül termett meg, de még a városlakók is heti egyszer kimentek a piacra, találkoztak a termelővel, szezonális árut vettek, mert nem volt más. Tudták például, hogy mi mikor terem, ami a mai emberekről már nem mondható el. Tegyük hozzá, hogy azért is, mert minden mindig terem, és általában csomagolt, agyonfóliázott formában szedjük le a polcról este kilenckor egy szupermarketben. 

Az emberek tehát össze vannak zavarodva, ami nem csoda: senki nem tudja hogyan kell egészségesen étkezni. Ez viszont azt jelenti, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan faj, amely elfelejtett egy ősi, ösztönös tudást: a megfelelő táplálkozás mikéntjét. Elég para, nem?

Jó lenne tehát kissé rendet rakni ebben a kupiban, és ezt szeretném megpróbálni. Persze senki ne várja tőlem, hogy megmondom a tutit vagy igazságot tegyek. Leginkább azért ne, mert nem vagyok szakértő. Átlagemberként fogok szétnézni, összeszedegetni az információt, és igyekszem majd tárgyilagos maradni, bár már most tudom, hogy ez nem mindig fog sikerülni... A lényeg, hogy ha másokat is sikerül elgondolkoztatnom egy-egy bejegyzéssel, már tehetünk egy lépést.

Visszafelé, ami ebben az esetben szerintem az egyetlen előre vezető út...